Képzeljük el a következő utópisztikus képet: szombat reggel (vagy délben, délután, ki-mikor) arra ébredünk, hogy nincs áram...borzalom. Idegesen kapcsolagatjuk a villanyt, hátha...de nem. Még egy nyomult elektron sem mászik a vezetékben. Pedig már elterveztük, hogy az egész napot a tv és számítógép előtt töltjük...vagy porszívózunk...vagy sütün-főzünk. De nincs hozzá power.

Olvassa el a bejegyzést, és megtudja mivel lehet jobbá tenni egy nyilvánvalóan rettentően unalmas napot.

Olvasás

Roskadoznak a polcok az érintetlen könyvektől? Már ezerszer ki akarta olvasni a Da Vinci Kódot, de nem tudott lemondani kedvenceiről a Sorozat+-on? Vagy csak akadozva olvas? Itt az idő a gyakorlásra! Persze célszerű pár óra alatt kiolvasható kisregényt vagy képregény esetleg mesekönyvet választani, hogy még aznap befejezze, hiszen nem valószínű, hogy a következő áramszünetig még egyszer kezébe veszi az utóbbi 2000 év idejétmúlt szimbólumát.

Ültessen virágot!

Itt az idő hogy tegyen valamit a környezetéért. Mindig is irigykedve nézte a szomszéd muskátli kollekcióját? Az ön kertjében legfeljebb a parlagfű és szamárkenyér terem? Első lépésként persze a virágboltba vagy kertészedi áruházba kell menni, amivel már elmegy a nap nagyrésze, közben nem is gondol az áramszünetre. Az ültetés még legalább pár óra. De vigyázzon! A virágot időnként locsolni kell, amire nyilván senkinek sincs ideje. Legjobb lesz ha kaktuszt, vagy egyéb sivatagi virágot szerez be nagytételben, a víz utánpótlást így az esőre is bízhatja!

Anyóslátogatás

Hát igen. Ennek is meg kell történnie egyszer mindenki életében. Az áramszünet egyébként sem mindennapi eset, tegye még feledhetetlenné a napot kedvenc rokana meglátogatásával. Meg ne említse látogatása apropóját, lehet hogy azzal csökkene a meglepetés ereje. Ha érdeklődnek, mondja azt, hogy fontos üzletíi útját szakította meg. Hazaértére bizonyára már visszatér az áram is, és látogatóba sem kell mennie újabb 4 évig.

Kocsmázás

Ha elmegy az áram, az ember magába roskad, és megemlékezik a középkori emberek szomorú sorsáról. Bezártságérzete támad. Reszket. Verejtékezik. De ne essen pánikba! Egy percig se gondolja, hogy egyedül van ebben a helyzetben. Azonnal hívja fel utcabéli ismerőseit, barátait. És amikor azt kérdezi miért nem veszik fel a telefont? Mert már a legközelebbi kocsmában gyalázzák az áramszolgáltatót egy korsó hideg sör mellett! Ön sem tehet mást, csatlakozzon, és vészeljék át együtt ezeket az elviselhetetlen órákat.

Bevallom többször ültem neki a filmnek, a kezdő képsorok barátságtalan és gagyifilmre hajazó jelentei mindig a lejátszóm „stop” gombjához húzták a kezem. Minden kezdet nehéz, nekem ez a start nem tetszett, azért túltettem magam rajta. A fő cselekmények helyszíne – egy vidéki kis motel a semmi közepén – jobban illik egy horror filmhez. Szóval senkit ne riasszon el a bevezetés, ezen túllépve aranyra lelünk.

Vagy rémületre, fájdalomra, szenvedésre, idegtépésre. Ezekben nagyon jók az európai horrorok, az áldozatok valódi érzelmeinek közvetítése köröket ver a legtöbb amerikai próbálkozásra. Röviden összefoglalva a nem éppen átlagos történetet: pár fiatal a balul elsült párizsi zavargások után vidékre menekül. Szerencsétlenségükre egy kannibál náci család által üzemeltetett vidéki motelben szállnak meg. Igen, a Texasi láncfűrészesben is egy ilyen elbaszott „húsos” család körül pörög a story.

Van itt néhány igazán emberalázó jelenet, szadizmus, csonkolás és fröcsögő vér. A film ugyan nem merészkedik olyan messze mint a szintén francia Martyrs, nem is annyira sokkoló, azért a Haute Tension-nél (High Tension/Magasfeszültség) pár méterrel távolabb nyúl. Gyakorlatilag az első perctől az utolsóig nincs egy pillanat megállás sem. Próbál végig realisztikus maradni, az egyedül maradt lány menekülése talán már túlzás, de ezt is próbálja hihetően tálalni. Nyilván a film nem tökéletes, vannak benne átvett jelenetek, ismerős beállások, de az eredmény magabiztosan viszi át a lécet.

Trailer
9/10

Tekintve hogy rendező voltam ezen a túrán, a beszámoló lehet, hogy nem lesz 100%-ban objektív, azért próbálok erre törekedni. Először a 70-es távot akartam végigsöpörni, de ez a résztávok csúsztatott rajta, és az ezekhez számított állomás zárások miatt nem volt kivitelezhető. Ebből következik az állomás nyitvatartások furcsasága a 30, 40, 70 távok itinerében. A probléma a következő: Cseszneki állomás zárása 17:20, a PZ találkozásáé 17:45, a köztük lévő távolság pedig 1,5 km helyett 6,7. Hasonlóan Bakonynána 21:10, Szentkút 20:15, tehát a későbbi állomás előbb zár mint az előbbi. Remélem mindenki sikeresen megfejtette a rejtélyt túrázás közben. Lehet, hogy szerencsésebb lenne az adott távhoz számított zárási időket ráírni az itinerre.

 A 20-as távról néhány szó: Mivel személyesen is teljesítettem, így tudom milyen legyalogolni, úgy gondolom idén a később indulóknak nem volt akkora élmény, mint a korai túrázóknak. Fél 10 körül indultunk, az itiner szerint a piros jelzésen kell elhagyni a várost, de az egész Alkotmány utcán talán 1 db ha fel volt festve. Szerencsésebb és szebb is lenne ha ezen a szakaszon a piros a Pintér-hegy aljában haladna, az átfestés sem okozna túl nagy gondot, mivel a Cuha-völgy bejáratáig kb. 2 jezéssel találkoztam. A völgyben jól követhetők a piros, egyedül a sínen átkelésnél mentek tovább páran. Porva-Csesznek állomáson érkezékünkre már elfogyott az alma, csak szilva jutott. Ahogy elnéztem a mennyiségét, az utolsóknak talán az sem. Ördögréten nem volt szolgáltatás. Ami kár, hiszen kb. 5 kili aszfaltozás jön Csesznekig. Sajnos itt sem túl szerencsés helyen megy a piros, érkezett javaslat alternatív útvonalra, jövőre nagy valószínűséggel arra fog vezetni így a Kőmosó-árok is bekerülhet a túrába, és az aszfalt mennyisége is minimálisra csökken. Ennek a távnak jelenleg nagy hibája ez az aszfaltos szakasz. Cseszneken csak remélni tudom, hogy jutott zsíroskenyér mindenkinek.

30-as táv: Ördög-árokig a jelzések kitűnően festettek, egyedül az árokba bekanyarodás problémás. Meglepetésemre nem volt víz a patakban, bezzeg esősebb időszakban alig lehet szárazon megúszni ezt a részt. PZ találkozásnál szilvát kaptunk, és chipset, ami OK. A Nagyesztergárig tartó szakasz az Ösvénytaposó Baráti Társaság jóvoltából remekre sikerült, az előbbi két év bozótharcának majd kellemetlen aszfaltozásának vége, most már könnyedén 6-os átlagot lehet produkálni itt. A Muskátli bisztró állomáson zsíroskenyér és egy zacskó chips járt.

40-es táv: Ezen nem mentem, de csütörtökön szalagoztam Nánáig. A kéknek ez a szakasza rossz, sáros, néhol csalános, bozótos, nehezen követhető. A legrosszabb szakasz kikerülhető a térképen bejelölt úton.

Jelenlegi formájában csak igazán elszántak választják a távot, mivel ki az aki 9.2 kilit bevállal ebből? Ráadásul Bakonynánáról 18:45-kor jön az utolsó busz, hiába zár az állomás 21:10-kor. Visszaszállítást nem tudtunk biztosítani.

Várható változások a jövő évben: Egyelőre az összes csak feltételes, ötletelés. Az Ördögrét utáni útvonal módosul. Ekkor már 30 kili közeli lesz a táv Csesznekig, és így ezt át lehet nevezni. A mostani 30-asból 40-es lesz. A 40-es jelenlegi formájában valószínűleg megszűnik, mivel az előbb leírtak miatt nem sok értelme van. A szolgáltatásokat át kell gondolni.

Mostanában csak takaréklángon nézem a horror filmeket, ami főleg az amerikai újhullámos ijesztgetős tinihorrorok dömpingjének köszönhető. Aki keres talál, és bizony a sok mocsok között elvétve akad egy-egy valamirevaló próbálkozás is. A Død snø (Dead snow) történetének egyszerűsége ellenére elég szórakoztató alkotás. Néhány fiatal felmegy a norvég hegyekbe, hogy majd jól elmulatják az időt, isznak, esznek, basznak; magyarul lopják a napot, de az ott rejtőzködő náci zombik aztán gondoskodnak az idejük értelmes eltöltéséről...

 Itt senki ne várjon megoldandó rejtélyeket, ördögi összeesküvést, világmegmentést. Van helyettük viszont sok zombi - akik ugye nácik is, ami valjuk be more evil mint egy átlagos jött-ment élőhalott, legalábbis a készítők szándéka szerint -  néhány szerencsétlen fiatal, a házuk, és egy raktár tele kertiszerszámokkal...ja meg kb. 100 liter vér, jó sok belsőséggel megpakolva. Kis hibája szereplők (legalábbis nekem) unszimpatikussága, a The Descent-hez hasonlóan, itt is azt várjuk mikor lesz már belőlük zombikaja. Lassan indul be a dolog, bár a kb. 20/60 perc bullshit/action arány azért így is kiemelkedő.

Igazából az egész koncepció az Evil Dead-re hasonlít, jópár jelenet is azt a filmet juttatta eszembe. Plusz a humor, morbid viccek elszórva itt-ott inkább egy horror-vígjátékká formálják a művet. A norvég rendezőnek ez a 3. filmje, és imdb szerint egyben a legjobb, remélem tartani fogja a javuló tendenciát.

Trailer

8.5/10

Ez a hétvége nem is volt rossz. A kiszemelt két verseny a közelben lévő Balaton Tiba Kupa és Keszthely Kupa, mindkettő a GOC rendezésében. Szombat reggel Árpi, Patrícia és én tehát megcéloztuk Rezit Hévízt. Az értesítő megjelenéséig lelkiekben Keszthelyi-hegységi futásra gyúrtam, aztán a természet őrei keresztül húzták a számításokat, hiszen ezeken a terepeken csak a murvabányászat megengedett, a sportolás nem. Szóval így került a Tiba Kupa a 2004-es Euromeeting városi terepére.

Magáról a versenyről nem lehet sokat elmondani; korrektül megrendezett családias hangulatú verseny, remek F21-es pályával, és méltatlanul kevés indulóval.  Szerencsére nem volt számottevő járműforgalom az utcákban, és a futók elé mindig rosszkor kilépő túristák tömegével sem kellett számolni; lehetett tolni annak, aki tud futni. Megjegyzések az útvonalhoz: 13-as előtt összeakadtam Árpival, aki 10 perccel indult előttem, ennek úgy megörültem, hogy túl is futottam a ponton... Majd pontfogás után, felnyomtuk az útra, majd megpillantva a kerítést, és nem látva a szűk átjárót, azt hittem még alatta vagyok, és azért felfelé kezdtem futni. Kb. 50 méter után kapcsoltam, persze ez nagyjából 45mp teljesen értelmetlen amatőr hiba volt. Összesen a pályában kicsit kevesebb mint két perc maradhatott bent. Nyilván ez sok, de a mezőny sem világbajnoki itt. Viktorral közönsen a dobogó (amit a helyszínen egy darab tégla reprezentált)  első fokát foglalhattuk el holtversenyben. Szép eredmény.

Az éjszakát Zalakaroson töltöttük Patríciáék házában, természetesen ki akartuk próbálni a település fürdőjét is, ám az már szocialista szokás szerint este 7-kor bezárt. Mi persze elsétáltunk odáig, hogy ezt megállapítsuk, így visszafelé remek alkalom nyílt egy sör elfogyasztására a busz pu-n lévő restiben. A vasárnapi verseny Keszthelyen volt a Főtérnél, ahol 240ft/óra a parkolás!! A városban tudomásom szerint még sosem volt tájfutóverseny, bár a térkép nem túl nagy, azért a parkban igen kellemes volt egyet szaladni. Az első körben kb. 20mp maradt bent, ami részben az SI dobozok biciklilakatos védelmének köszönhető... A délutáni menetben már több mint 1.5 perc, aminek nagyszérét egy enyves kező járókelő számlájára írok, és írhat az F21 kategória több indulója, mivel ez az ember SI dobozzal, annak fém, fára csavarozott (!!!) tartójával  és bójával együtt eltulajdonította a 12-es pont pontfelszerelését :(. Ettól eltekintve, ez is remek verseny volt, nekem úgy tűnt jóval többen eljöttek rá mint a szombatira, főleg az utánpótlás kategóriákban.