Másfél hete Somával és Lacival Höllentháli mászást terveztünk, de aztán Soma felvette, hogy ebben a szép időben inkább fejezzük be egy régi tervét, menjünk fel Szlovénia tetejére. A Triglav 2864 méteres magasságával a Júlia Alpok legmagasabb csúcsa. Nyáron hóra nem kell számítani, tehát jégcsákány és hágóvas nélkül mászható, több könnyebb-nehezebb túra és klettersteig útvonal kombóval lehet elérni a hegy tetejét.

Péntek éjfél előtt értünk az Aljazev dom (hütte) alatti parkolóba, majd gyors összekészülés és kajálás után, már bivakolni próbáltunk az 5-10 fokos hőmérséklet ellenére. A közeli házbál tanyázó kutya, a folytonos zörejek, kissé nyugtalanná tették az éjszakát, főleg mikor arra ébredtem, hogy 2 méterről néz engem egy róka. Reggel 5-kor indultunk a hegyre a Prag úton. Maga az út nem nehéz, A-B-s klettersteig betétet tartalmaz, sisak ajánlott. A felmenetel közben gyakran megálltunk a kilátásban gyönyörködni, vagy elengedni másokat, a szép időben (napsütés, felhőtlen ég) rengetegen jöttek meghódítani a csúcsot.

Tömeg a csúcson

10 óra körül már a 2200 méteren található Triglavski domnál pótoltuk az energiát. Innen még 600 méter emelkedés várt ránk, eléggé kitett sziklafalon, A-B nehézségű klettersteigen. A tömeg miatt nagyon kellett figyelni, sok volt a torlódás, várakozás. A csúcsot gyakorlatilag beterítette az embertömeg, több magyarral is találkoztunk.

Nem számítottunk rá, de a túra neheze még ez után következett. A lefele útra választott Bamberg (Plemenice) ösvény bőven tartogatott kihívást. Egy meredek ereszkedés után (B klettersteig), hosszú perceken át gyalogoltunk a sziklás fennsíkon, majd megint egy nehezen járható, sziklás-törmelékes meredek út következett. 1-2 óra múlva értünk a klettersteig kezdetéhez. A D-s rész meglepően könnyű volt, viszont az utána lévő UIAA 2-3 nehézségű biztosítás nélküli 20 méteres visszamászás a törős kőzeten nem! Ez elég veszélyes, bár felfelé jobb lehet, aki ezt az utat választja készüljön erre.

Még fél óra klettersteig, és már a nyeregben pihentünk. Innen még 2 óra gyaloglás a parkolóig. Összességében kb. 17 kilit mentünk, 14 óra alatt, 1900 méter szintemelkedéssel. Másnap a kiszemelt mászóútra nem maradt erő, így a Finkenstein melletti, Kalzienberg nevű sportmászóhelyet próbáltuk ki. Elég kemény utak vannak, viszont van vagy 500, többkötélhosszasok is bőven. Ide érdemes lenne visszanézni, kallerral, aki Villach felé jár, ne hagyja ki a helyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.