Végre sikerült visszatérnem a VEFK csapatával Höllentalba. Péntek délután érkeztünk a jól ismert kaiserbrunni táborba, sajnos az idő kicsit esőre állt, fejünk felett felhők gyülekeztek. Nehéz itt szép időt kifogni, amit jól mutat, hogy most jártam ha jól számolom 6. alkalommal itt, amiből 5-ször esett az eső. Végül egy laza délutáni toronymászás mellett döntöttünk, én pedig a Ga-Gaa-Ga (VI+) utat másztam meg. Sajnos a többiek csak a torony beszállójáig jutottak.

Lehet választani...

Szombaton borongós időre keltem, klettersteigezés mellett döntöttem. A terv a következő volt: fel a Raxra az Alpenverensteigen, majd el az Ottohausig és le a Wachthüttelkamm-on. A Weichtal Haus-tól indultam, majd a Großes Höllental hatalmas sziklafalai közt értem a beszállóhoz. A kitett létrákon hamar felkapaszkodtam, áthaladtam egy törmeléklejtőn, végül egy kisebb gleccser szerű hómezőn (40-50 fokos lejtő) képtelen voltam hágóvas nélkül átkelni.

Großes Höllental

Elkezdtem lépéseket rúgni a hóba, de az túl jeges és kemény volt, a felétől vissza kellett fordulnom; egy apró megcsúszástól is lezuhantam volna. Visszafelé a törmeléklejtő 10 méterén kb. 1 óra alatt jutottam át, a 20-30 kilós legördülő, majd a mélyben eltűnő kövek láttán enyhe halálfélelem fogott el. Kisebb pánik után, összeszedtem magam, és egyszerűen átugrottam a lejtő mellett lévő meredek fűlejtőre, onnan nehezen, de leereszkedtem az útra.

A törmeléklejtő, ami visszafelé túl nehéznek bizonyult

Ezt leküzdve hamar újra a beszállónál voltam. Irány a Gaislochsteig!. Az út egészen a völgy végéig vitt, az utolsó 50-60 méteren lévő havas lejtőn már valaki járt előttem, így a lépéseket használva sikerült a drótig felkapaszkodni. Megállapítottam, hogy itt nem szívesen másznék vissza, szóval muszáj volt felmenni a platóra. A steig rövid, jól biztosított, bár az olvadt hó kis vízesésként folyt végig az egészen, egy rövid szakaszon az arcomba is. Mire felértem már teljesen vizes voltam.

Folyik a víz a Gaislochsteigen

A tetőn 1.5-2 méter hó fogadott, jelzést egyet sem láttam, a lépéseket követettem egészen a W. Dirnbacher kunyhóig. Innen egy osztrák csapattal folytattam az utat a Höllental Aussicht kilátópontig, majd tovább az Ottohausig. A lefelé vezető út egy kis eltévedést leszámítva eseménytelenül telt, a Wachthüttelkamm teljesen száraz volt, felfelé jött két osztrák srác, akik az Alpenvereinsteig felől érdeklődtek, hágóvasuk nekik sem volt, így lebeszéltem őket, és végül vissza is fordultak. Vasárnap megint esett, így délben hazafelé vettük az irányt.

A Raxon

Lefelé menet

14.5 km és 1400 szint

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.