Ezen is túlvagyunk. Nem készültem rá, de elszánt voltam, hogy A döntős leszek. Tavaly majdnem sikerült, és 0 méter hibával most összejött volna. Bár a múlt heti MEFOB nem alakult túl fényesen, azért komolyan bíztam magamban. A Hungárián már tesztelhettük a terep egy másik részét, így tudtam, hogy itt nincsen szerencsefaktor, 90%-ban jól belátható fehérerdőben futhatunk. Mászni sem kell sokat, jó útvonalválasztással csak a szükséges szinteket kell leküzdeni. Tehát egy ilyen terep maximális futósebességet enged meg, de cserébe komoly koncentrációt kíván. A töbrök között könnyű irányt téveszteni.

Nem meglepő módon kevesebben neveztek mint a tavalyira, F21-ben is csak 2 selejtezőcsoport volt, a megszokott 3 helyett. Pár plusz fok nem ártott volna, de hidegben legalább jobban sietek. A selejtezőre jó hangulatban érkeztem, a rajtba kivezető út sem volt megeerőltető, beszélgetve, a lejtőkön belekocogva értem ki a rajtidőm előtt 5 perccel. Az útvonalam itt látható, bár rögtön az egyes pontot elrontottam, akkor jónak éreztem ezt a megoldást, így nem is zavart. A részidőket nézegetve, és a saját sebességemhez mérve, kb 45mp-et jelentett ez a kerülő. A dombra felmenő út túl merednek tűnt, és azért döntöttem a körbefutás, és a lankásabb emelkedés mellett. Ezután még volt néhány hibám, de semmi jelentős. A 9-esre menet beért a Lenkei Zs.-Gyalog Z. páros, nem bírtam a tempójukat, de ez nem különössebben zavart. A 14-es után elestem, rosszul jöttem ki a töbörből. 17-es pontot viszont durván megszívtam. Alatta keresgéltem, pont ahol a 7-es szám van, így a térképet sem tudtam kiolvasni. 65-ös pontot megfogtam, aztán elkezdtem rohangálni össze-vissza, pedig az utat is láttam, de nem kapcsoltam. Ezzel el is úszott minden esélyem, és legalább 5:45-öt vesztettem. Próbáltam a maradékon gyorsítani, de a hátralévő táv túl kevés volt a javításra.

Este vacsora Aggteleken a barlang bejárata melletti étteremben, sajnos inkább negatív élményekkel. Kis kocsmázás Jósvafőn Árpival kettesben. Berúgni sem volt kedvem. A vasárnapi lúzer döntőben aztán csak kocogtam és sétálgattam, azért majdnem sikerült lábat törni, és itt-ott jól elveszni. Az útvonalamat sem tudom pontosan, mintha nem is lettem volna ott. Fejben legalábbis biztosan nem.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.