Két hónaponta új bejegyzés, nem rossz frissítési gyakoriság mi? De legalább végre történt valami izgalmas és érdekes (igazából mindig történik valami, csak azok nem ennyire érdekesek) ami talán egy kicsit extrém is. Januárban hármasban (Árpi, húgom, én) végigtoltuk a Budai-hegység Távoli Csúcsai (BHTCS) c. éjszakai tájékozódási túrát, ami a -5 fok és az egész éjszakai havazás ellenére igazán felfrissítő volt, így hát amikor Árpi felvetette a katonáknak rendezett 54-es kihívása túlélőversenyt nem mondhattam nemet. Két lány csatlkozott hozzánk a Zrínyiről, Szandi és Reni, és így alkottuk a Zrínyis csapatot a vegyes kategóriában.

A jelentkezés ("regisztráció") a veszprémi Kossuth laktanyában volt, itt megkaptuk a szükséges infókat, egy 1:35000-es (50000-esről nagyított) kb 30 éves katonai térképet, az állomások koordinátáit. Busszal vittek ki minket (katonai rendészetes kísérettel!) Csehbányára, ahol gyors menetfelszerelés ellenőrzés után indulhatunk is. A kapott térkép nem igazán volt használható, így a túristatérképet nézegette a többség, a kapott MGRS koordinátákat viszont a katonai térképen kellett kikeresni. Sajnos a GPS-esünkbe nem lehetett beadni, így csak pontközeli navigációra tudtuk használni. Tehát a koordinátákat kikerestük a katonai térképen a rajta lévő hálózat segítségével, majd a túrista térképpel tájékozódtuk a kikeresett négyzetbe, majd a GPS-t használtuk pontközelben, habár pár esetben egyértelmű volt hová kell menni.

Az első három pont nem volt igazán kihívás, a másodikon a híd alatt kellett átkelni egy embernek a csapatból. A kép itt készült. Az idő bár hideg volt, azért bőven kibírható, gyorsabb menetben ki is izzadtam egy kicsitt. A harmadik pontról fel kellett mászni a Hajag tetejére, itt már a lányok egy kicsit visszafogottabb tempóban jöttek, finoman szólva, de végül odaértünk. Itt a rádió klub háza szolgált melegedőként, teát kaptunk, és jegy ellenében forraltbort. Ez után két "kiskör" következett. Mi az A kört választottuk elsőnek, de a B-t is lehetett volna, sőt fordítva is lehetett teljesíteni. Az "A" pont rögtön gondot okozott, a környéken két sziklafal is volt, hirtelen nem tudtuk eldönteni melyiknél lehet a pont. Ez után nagyjából irányba fogtuk meg a dombtető pontot (szántóföld/rét közepén), majd a C jelűnél egy kis völgy felett kifeszített kötélen kellett átmenni.

Visszamászni a Hajagra már keményebb feladat, úgy navigáltam, hogy ne a legmeredekebb részen kelljen felszenvedni magunkat. Elég meglepő módon sokan viszont toronyitányt felmásztak, biztos, hogy nem érte meg a rövidítést, a túristatérképen egybeérnek a szintvonalak itt! Sikeres feljutás után újabb pihenő (a pihenők idejét levonták az összidőből, tehát a "túlélőverseny" kifejezésből a "túlélő" igencsak lazán lett véve), majd irány a B kiskör. Az első pontot kicsit elszúrtuk, bár ez a térkép hibája volt inkább. Nem tudtuk ugyanis, hogy a völgynek melyik oldalán lesz a pont.Következő pont egyértelmű (Ráktanya), itt bogrács állvány állítás volt a feladat. Ezután kis kitérővel vissza a Hajagra.

Ekkor már sajnos a lányok kicsit elfáradtak, és még a fele bőven vissza volt... Szerencsére aszfaltos úton tehettük meg a következő átmenet nagy részét, volt lehetőség a pihenésre. Persze már sötét volt, és -10 fok. A 14-esre jó tempóban haladtunk, azonban feleslegesen megmásztunk egy dombot, ráadásul a legmeredekebb részen, így itt tovább csökkent a lelkesedés. Végül is megtaláltuk, így irányba vettük a Hárskúti műutat. Itt a lányok kiszálltak, sajnos ezzel a csapat kiesett a versenyből. Árpival persze továbbmentünk, már csak a pólóért is, meg hát becsületből. Mivel ketten gyorsabb tempót tudtunk tartani, így nagyon hamar jól el is tévedtünk, belerakva az útvonalba +2-3 kilómétert. Kezdtem komolyan fázni, pedig jó gyorsan mentünk, de már annyira hideg volt, hogy nem bírtam bemelegedni. A "nyiladék-kereszt" állomáson tűzgyűjtás és vízmelegítés volt a feladat, amit Árpi szerencsére hamar megoldott.

Aztán irány a Papod oldala. Néhány katona a légvonalban rövid, ám igen durva, hegymászós útvonalat választotta, mi a völgyön kerültünk, ezzel +500 méterrel nőt a táv, de +200-al csökkent a szint :). A völgyön haladva persze így is meg kellett mászni vagy 250 szintet. Mire pontközelbe értem, már kezdtem fáradni, a hőmérő is -15 körülig süllyedt. A ponton Sodokuzni kellett! Sosem szerettem ezt a játékot, főleg nem -15-ben. Valahogyan beírtam a számokat (utolsó 4-ben segítettek szerencsére), leellenőrizték és mehettünk is. Annyira szétfagytunk az ácsorgásban, hogy egészen a lőtérig futottunk. Ezen megint igen idegtépő volt átkelni, átérés után bozóttúrás következett a pontig. Vadászgépes teszt volt, Árpi nagyon tudta ezeket, bár volt szivatós kérdés is ("Hányadik képen szerepelt az xy gép?"). 1 hibával és 60 méter cipeléssel megúsztuk.

Minden meg van, irány a laktanya. Újjaimat már nem éreztem, lábaim fájtak, így először utakon, majd a vasúton begyalogoltunk az állomásra, majd innen a laktanyáig. Megkaptuk a jól megérdemelt pólót, és a reggeli egységcsomagot is. Ebédre már nem maradtunk, megköszöntük a versenyt és leléptünk.

A BHTCS vagy ez volt a keményebb? Ebben a formában ez. Az elején elég lassan haladtunk, a lányok nem igazán bírták, így sokszor megállni kényszerültünk, így több időt töltüttünk a hidegben, ami végül fárasztóbbnak bizonyult. A feladatok nem voltak különösen nehezek, sem maga az útvonal, a hideg volt a legdurvább az egészben. Kb. 60 kilit gyalogolhattunk, odafigyelve nem lett volna több, mint 54 km. A rendezés nagyon korrekt volt, 2000ft/fő nevezési díjért korlátlan teafogyasztás, forralt bor, reggeli, póló és ebéd is járt volna, ha megvárjuk. A versenyidőnk 15:56:30, persze ebbe nincsenek benne a pihenő idők.

Most kiestünk a versenyből, de jövőre, vagy a nyárin visszavágunk!

Erre jártunk Árpival múlt hét elején.

Már fél hónap is eltelt a legutóbbi post óta, szóval most itt van nektek a Deadwood complete series boxset dvd egyenesen Angliából. Itthoni megjelenésnek se híre se hamva...

Ezt a verziót az amazon.co.uk-ról rendeltem, postával együtt kereken 10k-ért. Az amerikai kiadáshoz képest annyi a különbség, hogy erről lespórolták a rendezői kommentárt :(. Ennek ellenére is simán megérte, már csak a doboz miatt is :) Képek kommentár nélkül:

A Veszprémi Bridzs és Tájékozódási SE-vel összefogva jövőre is megrendezzük egyre nagyobb népszerűségnek örvendő teljesítménytúráinkat és Bakony Ultra/Fél/Maraton terepfutó versenyünket mindenki örömére. Az első rendezés után folyamatosan próbáltunk javítani az útvonalon, hogy minél nagyobb élményt nyújtson a résztvevőknek. Idén megrendeztük az első Várpalota 40 túrát, és a Bakony Maratont is erre az útvonalra helyeztük át. Jövőre lesz néhány jelentős változás az útvonalban, amikről most részletesen beszámolok.

A túra időpontja 2010. szeptember 18. Sok kritika érte az Ördög-rét utáni, Csesznekig tartó aszfaltos szakaszt, aztán az idei túrán elbeszélgettem két résztvevővel akik javaslatot tettek egy alternatív kerülési lehetőségre. Pár hete bejártuk ezt a szakaszt, és azt tapasztaltuk, hogy más túra (talán a Túrázz a vonatért!) is errefelé ment, amit a kihelyezett S+ jelzések és szalagok bizonyítottak.

Nagyon szép helyeken halad, élmény volt gyalogolni az őszi erdőben. Csesznekről visszafelé tettük meg az Ördögrétig tartó, GPS-el mérve 5,6 kilis távot. Ezentúl nem kell 5 km-rt bandukolni az aszfalton, és átkelni a 82-es úton, helyette viszont megnézhetjük a Kenyei-hegy és a Zörög-hegy aljának környékét, és Csesznekre az aluljárónál megyünk be. Ezzel a módosítással értelmesen be tudtuk illeszteni a Kőmosó-völgyet is az útvonalba, ami után a várat megkerülve érünk el az ellenőrző állomáshoz, ami idén az Erzsébet Vendégház volt. Természetesen a futók a Kőmosó-völgy kihagyásával, Cseszneki utcákon érik el a célt.

Távok: A 20-ast átneveztük 25-re, GPS-el mérve ennek hossza 24,5 kilóméter 435 szintemelkedéssel. De a kevésbé tapasztalt túrázóknak, családosoknak is szerettünk volna túrázási lehetőséget biztosítani, így meghírdettük a 16-os távot, ami csak annyiban tér el, hogy Porva-Csesznek vá-ról indul. Reméljük még járni fognak a vonatok. A 30-ast átneveztem 37-re, pontos hossz/szint: 36.8km/765m.

A 70-es távot 80-ra nyújtottuk meg, visszaraktuk bele a Burok-völgyet. Én csak az Őszi várpalotai tt-ról tudok, hogy teljes hosszában bejárná, így most lesz erre még 1 lehetőség, bár mi a Bükkös-árkon át vezettük az útvonalat, majd a végén fel kell menni a Burok-partra egészen el Bakonykútiig. Innen pedig Inotán át vezet az út Várpalotáig, ami nekem 81 km-re jött ki 1370 szinttel. Csőszpuszta után szintén erre fog menni a Várpalota 50 ami idén a Csörget-völgyön át érte el a célt. A Bakony Maraton útvonala nem módosul. Reméljük az aszfaltos szakaszok minimalizálása, és a Burok-völgy által nyújtott élmény mindenki kedvére lesznek. 

A Szpari második napján elég jól elkaptam az ütemet, így úgy gondoltam részletesen is írok a futásomról. Ez az első része az útvonal elemzésnek.

1: Rajt után megcéloztam a két határkaró közti részt, majd az 1-esel jelölt pontról a völgyet szúrtam ki, és a kettestől már látszott is a bokorcsoport, benne a ponttal. Lehet, hogy az enyhén emelkedő úton gyorsabb lett volna, de szerintem a +5 méter szint jobb megoldás volt.

2: Közelítve kifutottam az útra, majd az erdő szélénél be az egyes zöldbe. Hamar átestem a 3-assal jelölt kis gerincen, ahonnan a pont mögött lévő földletörés könnyen kivehető volt.

3: Első ránézésre nem tűnik egyszerűen a bányán átkelés a benne lévő bonyolult földletörések miatt, de igazából ezekkel nem is kell foglalkozni. Már nagyon távolról, a 4-es pontról kiszúrtam az 5-ös hatalmas sziklafalat, így egyszerűen toronyirányt futottam odáig, majd a nagy földletörésen felmászva bevágtam a bozótosba. Ezt a részt nem igazán értettem, de pár 10 méter után bevillant a kerítés széle. A hátralévő szakasz sem egyszerű a térkép szerint. A kerítés mellett nem lehetett haladni a bozót miatt, így egyszerűen felhúztam a ligetesek aljáig, ezeket nagyjából követtem. Szerencsére a pontot a legnagyobb völgybe tették, amit így már nem lehet eltéveszteni. 

4: A völgyön átkelve kijutöttem a ligetesbe, ahol a 6-os bozótfotlhoz viszonyítottam, az úton átkelve pedig már látszott is a 7-es erdő sarok. A kis zöld sávon átérve a gerinc szélén volt a gödör.

5: Túl hamar kimentem az útra, +10mp lehetett ez a hiba. A tisztáson az erdő kinyúlásokat figyeltem, elmentem a karó mellett, alulról a 8-as völgy vége kivehető volt. Az erdőbe a 9-es ponton mentem be, a ligetesről már kiszúrtam a 10-es dombot, átvágtam az erdősávon, és a gerinc közepén majd szélén közelítettem meg a sziklafalat.

6: Visszamásztam a gerincre, elfutottam a 11-es kúp mellett, átkeltem a meredeknek jelzett völgyön, a keleti ágán másztam ki (12-es), és már jött is az a völgy amiben a pont volt. Pontosan a pont fölé értem ki, de nem villant be, így elindultam lefelé. Szerencsére kb 20 méter után kapcsoltam.

7: Átkeltem a völgyön, kimentem a tisztásra. Az úttól gyakorlatilag már látszott az erdő sarka (13) és a segédszintvonalas széles völgy. Az erdőbe érve egyből kimentem a völgynek majdnem a széléig, nehogy a zöldben eltérjek az iránytól. A meredekebb rész kezdeténél elkaptam a ligetes szélét (14), és ott is voltam a sziklafalnál. A leereszkedésnél kicsit bénáztam...

8 (nagyítható): Az első komolyabb hibám. Feljebb akartam átmenni a völgyön mint a piros vonal, de durván mellélőttem. Kikeveredtem az útra, ahol a karóinál bevágtam az erdőbe. Átfutottam a 15-es kis tisztáson, elértem a felhagyott utat, amikor megláttam 16-os ligetes foltot, közelítettem a völgy széléhez. A sziklafal feletti tisztásról ráfutottam a pontra. 9: Elég könnyű átmenet volt, A völgyből felérve a tisztáscsíkot követtem, majd támadópontnak a ligetes szélét (17) használtam.

10: Már a 8-astól együtt mentem két B-s sráccal, így itt ők vezettek, közben engem  pedig elkapott a kétségbeesés a pálya hátralévő részére pillantva :). Soha ne nézzétek meg előre a teljes pályát, mindig csak két-három pontot! Szóval tök máson járt az eszem, így lehet nem 100% pontos útvonal. Elhaladtunk a 18-as folt mellett, és talán a köves gödröknél is, a tisztásról már látszott a pont helye. 11: Igazából a 10-esnek nem sok értelme volt, nehezebb lett volna a 11-est berakni rögtön, mert így ez is elég könnyűre sikerült. Támadópontom a pont felett lévő ligetes alja volt. 12: Ez a második jeletnős hibám. Itt is a srácokat követtem, és miután bekóstoltam a kökény és szederbokrokat, meg is érkeztünk a 19-es rókavárra. Micsoda?? Nekem szikla kell! Tétlenkedésemet látva, egy éppen arra járó sporttárs felajánlotta az útbaigazítást, amit elfogadtam. Rögtön megnyugodtam, de ez 1-1.5 percembe került. Átvágtam a zöldön, a 20-as vadles gyakorlatilag megmutatta a szikla helyét.

Folytatjuk...